Ervin egy másik formáció által került a zenekarba. A gimiben akkor már alakult egy zenekar, de hibádzott egy dobos. Ez a banda (a Side Effect) volt az iskola legújabbkori történetében az első sulizenekar. Ervint rávették, hogy szálljon be a Side Effectbe, és a "tanáros" bandába is. A Maiden-t mind a négyen szerették, így a zenekart Steve Harris kedvenc focicsapatáról West Ham-nek neveztük el. Játszottak Iron Maiden-t, Dinamitot, P.Boxot és néha elővették az október 6-i műsor dalait is. Tehát Ákos, Attila, Ervin és Csabi azóta zenélnek együtt. (Ervin 2004 novembere óta már nem... / VP)

Ervin, Attila és Csabi az Alef-ban is együtt játszottak. Ennek még '98-ban, amikor zenélni kezdtek, tagja volt Peti is. Miután ő kilépett az Alefból, egyedül kezdett próbálkozni, jobbhíján számítógépes módszerrel. Az Alef 2000 nyarán oszlott fel.

Miután továbbra is szívesen zenéltek együtt, Csabi javaslatára tettek egy próbát az október 6-i emlékműsor rögzítésére Peti számítógépes módszerével. Mindannyiuknak kihívás volt egy ilyen új dolog. Tapasztalatszerzésnek és az október 6-i műsor megörökítésére jó volt, mindent összevetve jól sikerült. A lendület nem veszett el, Ákos a következő nyárra hozott egy újabb albumnyi szöveget, ének-és akusztikus gitár szólamokat. Ez lett aztán az Éjjel távol első változata, amelyet 2001 nyarán rögzítettünk. Ekkor kapta a formáció a Pannonium Orchester nevet. Az egész albumot tulajdonképpen a West Ham tagjai játszották fel. Az első Éjjel távol hibái mellett az "október 6-i" felvételhez képest nagy fejlődést mutatott.

Mivel koncertezni is szerettek volna, meg kellett hangszerelni a dalokat úgy, hogy élőben is el lehessen játszani. Így került be gitárosként Peti és fúvósként Lecsó, aki a BME-n volt Csabi évfolyamtársa. A zenekar hattagú lett, így már mindent el tudtak játszani, amit felvettek. Miután ekkor a tagok többsége Budapesten tanult, próbatermet kellett keresni, amivel bizony akadtak gondok, de végülis sikerült (ELTE KCSSK alagsori rádióstúdió). 2002 tavaszán elkezdtek próbálni, miközben Ákos, aki sajnos a távolság miatt ritkán tudott velük próbálni, már majdnem készen volt a következő album, a 'Quo vadis?' szövegével, és az ének-akusztikus gitár szólamokkal. A próbákon elkezdték a 'Quo vadis?' dalait összerakni és 2002 nyarán fel is vették őket. A fejlődés ismét megfigyelhető, mind zene, mind hangzás terén.

Az első koncertet 2003 május 12-én adta a zenekar a BME Kármán Tódor Kollégiumában. Tavasszal Lecsó bejelentette kilépési szándékát, úgyhogy vele ez volt az első és az utolsó fellépésük. Nyáron újra rögzítették az Éjjel távolt, mert néhány dalt áthangszereltek és jobb minőségben szerették volna rögzíteni, ami sikerült is. (Ez lett a 2005-ös Éjjel, távol. / VP) Ősszel ismét próbaterem gondokkal küszködtek. Végülis összefogva ismerős zenekarokkal, a néhai Csepeli Vasmű területén egy épületben lett új próbahelyük. 2003 október 20-án Budapesten a Whitefül pub-ban adtak koncertet (öten). Ez idő tájt Attila beszervezett egy fúvóst Földesi Peti személyében. A következő koncerten (2003 nov. 20, Kármán koll.) már fellépett velük. Sajnos nem maradt a zenekarban sokáig.

Ezután fúvós nélküli koncertek következtek. Tatán az Eötvös József Gimnáziumban 2004 január 30-án. Itt már játszottak egy teljesen új dalt is a készülő Ressentiment albumról (Anonamea). A 2004 áprilisi Budaörsi Napokon is sikerült színpadra jutni (elférni nehezebb volt), emitt már elsütöttek a folyosón járkáló embereknek további két új dalt (Damnatio Memoriae, Diocletianus). A zenekar nyári bázisa ismét Etén volt. Szeptember 11-én Pápán az alma materben adtak koncertet, az eddigi leghosszabbat (kb. 2 óra).

2004 őszén sajnos meg kellett válniuk Ervintől, akinek az ELTE néprajz szakkal együtt már túl sok teendője lett ahhoz, hogy folytathassa a zenélést a Pannoniumban. Ervin utoljára 2004 november 20-án játszott velük a bándi Rock Ranch-en (ld. képek). Távozása érzékenyen érintette a zenekart, hiszen a kezdetektől fogva vele zenéltek. Persze, nemcsak zenészként, hanem emberként is kedvelték, de ha egyszer nem ment tovább, lépni kellett. Következett a zenekar eddigi legreménytelenebb korszaka. Próbálkozás különféle dobosokkal, akik bármennyire jószándékúak voltak, nem illettek a zenekarba, nem volt közük ehhez a zenéhez. Így aztán abbamaradt a doboskeresés, és gépi dobra kezdett próbálni a négytagúra soványodott zenekar. Időközben sikerült egy fuvolistát becserkészni Lázár Judit személyében, akit szintén a BME segített hozzá a zenekar megismeréséhez. Judit néhány hónapnyi együttzenélés után Franciahonba távozott egy tanévre, így őt egy időre nélkülözni kellett.

A banda már javában belefásult a dobosnélküliségbe és a gépi dobbal támogatott koncertezés megvalósításán ügyködött, mikor borult égből derűcsapásként érkezett Nagy Zsombor személyében. Zsombi Peti osztálytársa volt a tatai Eötvös Gimnáziumban, sokat zenéltek együtt, és Csabi is ismerte Peti révén. Zsombi szeretett zenélni, de sosem volt még rendes zenekara (Ezt kikérem magamnak a teljes Kaleidoszkóp és az M15 nevében! :) / VP) (Te mondád! :) / Csabi). Bár gitározott, a dobolás mindig vonzotta, így aztán Csabi és Peti felkérte a P.O. dobosának, amit ő el is fogadott. Igaz, most tanul dobolni, de a zenekar új lendületet kapott és ismét felfelé ívelő pályára került. Zsombival az első koncertet Pápán, ismét az alma materben adta a zenekar, 2006 április 1-én. Ezen a koncerten volt először háttérvetítes, igaz, meg nem mindegyik szám alatt, de a várt hatást meghozta. A zenekar ezt látva úgy döntött, hogy ezt folytatni fogja, és a koncerteken ezután lesz háttérvetítés.

2006 nyara sem volt terméketlen a zenekar számára. Két koncertet is adtak, igaz, időben nem sikerült túl szerencsésen elosztani. Mindkét koncert "hazai pályán", az etei szabatéri színpadon zajlott le. Az egyik augusztus 11-én, ez egy önálló koncert volt, és bár az idő nem volt túl kegyes hozzánk - pont a koncert alatt esett az eső - , egészen jó hangulatúra sikeredett. Ezen a koncerten játszott velünk először Judit. Ekkor debütált a Homo novus, és a ráadásban a Rossz közérzet.

A másik koncert a helyi szervezőknek és a Beatrice zenekarnak köszönhető. Történt ugyanis, hogy Etén (gy.k.: a világ közepén) augusztus 13-án Nagy Feró és a Beatrice koncertezett - rock-és hely történeti esemény! - , és mivel a szervezők (az etei Önkormányzat) Nagy Feróékkal karöltve beleegyeztek, hogy a P.O. előzenekarkodhasson, a banda kihasználta a nagy lehetőséget, és fellépett a Beatrice előtt! Ugyan jó volt az idő, a közönség szép számú volt, jó volt a hangzás, sőt, Feróékkal is megismerkedhetett a zenekar, nem volt egy jó koncert. Egyrészt a technikai hibák (húrszakadás, hangszer meghibásodás) miatt (Ennyi balszerencse nem szokott engem érni, főleg nem egy nap! / VP). Másrészt előzenekarnak lenni nem valami hálás dolog. Népszerűség ide, vagy oda, amikor azt érzi valaki a színpadon, hogy a közönség nem miatta jött ide és nem is igazán kíváncsi rá, a műsort pedig a megadott idő alatt le kell nyomni... Vesztenivaló nem volt, és ezt is megpróbálta a banda.

Szeptemberben szünet következett, majd az őszi idény szintén néhány koncertlehetőséget tartogatott. Az egyik Pápán, a Református Gimnázium dísztermében, október 14-én volt, ahol ez év tavaszán már játszott a zenekar. Jó koncert volt, élő zongorával, háttérvetítéssel, egy újra egyre jobban összerázódó bandával. Az ősz folyamán a Ressentiment album címadó dala és az 1944 készül, ezzel be is fejeződik az új album zenei alapjainak megírása.

A 2007-es év egy újabb koncerttel kezdődött. Bár a zenekar sokat próbált az ELTE Körösi Csoma Sándor Kollégiumában, koncertre ott eddig nem került sor. De ami késik, nem múlik, ez év február 8-án a zenekar bemutatkozhatott a Bölcsész Klubban. Ez a koncert is jól sikerült. Az egyetlen zavaró tényező csak a helyszűke volt, ami a zenekart ugyanúgy, mint a részben a folyosón maradt közönséget is érintette.

2007 márciusától kisebb intenzitással működik a zenekar, mert Csabi Németországba távozik, és sajnos legfeljebb havonta jut haza. Ennek ellenére a fiúk nyélbe ütnek néhány próbát, és a nyáron felveszik a Ressentiment album 10 számát. A felvétel augusztus 17-21 között, Etén készült, ott ahol néhány évvel azelőtt az Éjjel távol is. A nyers felvételeket a honlapon a Média > Zene rovatban közzétettük. A felvételek forgatagában, augusztus 19-én jutott idő egy augusztus 20-i ünnepi műsorra is, amelyre a mocsai református lelkész, Soós Szilárd kérte fel a zenekart. A műsor, amely a mocsai református templomban hangzott el, versekből és PO számokból állt, a közönség tetszését elnyerte.

Szintén a 2007-es évhez tartozó esemény, hogy a zenekar elhagyta az etei próbatermet, és Mocsára költözött, ahol jobb körülmények között próbálhat. Vége a nyári izzadásnak, a téli fagyoskodásnak, kályhagyújtogatásnak, és a meghitt etei kajálásoknak. De jön a folytatás! A mocsai próbaterem fűtött, nagyobb, mint az etei, és biztonságosabb is. Minden adott arra, hogy egy komoly próbateremmé/stúdióvá nője ki magát, de ezen még sokat kell dolgoznia a házigazdának (gy. k. Peti :)).

Ezzel egyidőben készülnek az új dalok, amelyek egy új irányvonalat képviselnek. Eddig kettőt rakott össze a banda "Az örökség" és "Diffúz sugarak" címmel. Az új dalok szövegei a korábban is előszeretettel boncolgatott társadalmi-történelmi témákat a természettudományok felől közelítik meg. A zene komplexitásában nem változik, de másféle témák kerülnek elő. Az új számokról általában elmondható, hogy rövidebbek, mint a régebbiek.

Mivel a zenekar megelégelte a Csabi távollétében keletkezett űrt, 2008 júniustól Pintér Zoli ugrik be basszistának, aki szintén ex-refis.

A korábbi zenekaraink tagjai:

Side Effect:
Fábián Attila - ének
Fábián Csaba - basszus
Herpai Gábor - gitár
Simon Ervin - dobok
Takács Ferenc - gitár

Alef:
Fábián Attila - ének
Fábián Csaba - basszus, gitár
Kiss Zoltán - dobok
Simon Ervin - dobok
Vadász Attila - gitár
Váli Péter - gitár