PO: Rólunk

A zenekarunk hozzáállása

Felesleges fennkölt körítéssel jellemezni azt, amit a dalokkal, az albumokkal szeretnénk kifejezni. Egyszerűbb és őszintébb hozzállásról beszélni. Már csak azért is, mert a szólamok és szavak mára elértéktelenedtek. Mert éppen a kultúra "felhőrégióiban": a politikában, médiában, művészeti életben értéktelenítették el azokat. Hogyan? Az értékek viszonylagossá tételével, azzal, hogy ma már mindenki lehet sztár, híres "példakép". Ugyanis a fő értékmérő nem az értelem és/vagy az erkölcs, hanem a nézettség (politikai értelemben is), tehát a bevétel, a pénz lett. Így képviselhet (manapság sajnos szerencsés esetnek számít, ha legalább) egyforma szellemi, művészi, emberi értékeket mondjuk egy tudós és az, akinek "poénos a szövege", egy művész és aki azt sem tudja, ki volt Michelangelo vagy valaki, aki mindig tisztességes maradt és az, aki telehazudta a tele...víziót!

A legtöbb műsor fő eleme a jópofáskodás, amikor is az utca egyszerű embere, a proliból lett kispolgár megdicsőül; produkálhatja magát (tkp. megmutatja, hogy mit nem tud). A TV előtt ülők magukra ismernek: ez az ő "önmegvalósításuk"! A "nagyok" - művészek, tudósok, politikusok viszont ellenkezőleg: "emberközelben", hétköznapi figurákként jelennek meg (talk-show), azt sugallva azoknak, akik minderre kíváncsiak, hogy ők maguk is ugyanazt a derék mindennapi életet élik, ők is éppen olyan emberkék, mint a "választópolgárok", az "adófizetők" (Értsd: mindennek piaca van! És ha szimpatikus vagyok, akkor engem választanak majd azok, akik fizetnek). Ezt a színvonalat csak a reklámipar és a történelembiznisz, (a napi politika) tragikomédiái múlják alul.

A "közönség" nagy része pedig nem is akar vagy nem tud ellenállni annak, hogy lelkivilágát egy kisiskolás szellemi szintjén tartsák: Ignoti nulla cupido. Ilyen értelemben "egyszerűnek" számít iskolai végzettségre való tekintet nélkül mindenki, akinek adott esetben fontosabb a sorozatok vagy a politika szereplőinek sorsa, mint saját emberi, munkatársi kapcsolatai, kinek egy kávé a legtöbb, mi adható vagy akinek a "jó megjelenés" (helyesen: megjelenítés) érdekében többet ér az inge fehérsége, mint a lelke tisztogatása. Gyermeki módon úgy véli: attól értékes, amit kívül, s nem attól, amit belül hord.

Ez a jelenség részben természetes. A gazdasági fejlődés velejárója az, amikor az emberek nagy része nem tud élni a technikai fejlődés adta szabadsággal, azaz szabadidejében épülés helyett sajnos általában testileg és lelkileg is leépül. A pénzért való robot után erre futja csak az erejéből. A probléma ott válik kritikussá, hogy azok, akiknek módjában állna ezen az elanyagiasodáson változtatni (a legtöbb politikus, nagy vagyonú ember és akik asszisztálnak: pl. sok értelmiségi) nem teszik meg. Sőt! Becézgetik a tömeget és közben elbutítják.

Ezt a magatartási formát mi nem tudjuk elfogadni. Úgy gondoljuk, hogy a magunk eszközeivel a saját magunk nevében zenélünk mindig más oldalról tekintve ezt a problémát. (Tényleges és morális környezetszennyezés, elidegenedés, túlzott függés a technikai eszközöktől, amelyek elvileg a mi szolgálatunkban állnak stb.). A szociális kérdések mellett történelmi témákat is bedobunk, mert azokból is lehet tanulni. Tanulni, mert a mi zenénk - ha már meg kell határozni a műfajt - valamiféle "népművelő" rockzene: azt az űrt lenne hivatott kitölteni, amely a magyar könnyűzenében szerintünk megvan: kivisszük a nevelést-oktatást a rockzene keretei közé is.

Végül: nem hirdetünk "kivonulást" a "romlott" világból, nem kívánunk részt venni pártpolitikai manipulációkban és nem gondoljuk azt, hogy mi mindent mindenkinél jobban tudunk és csinálunk! Amit teszünk, azzal mindössze elgondolkodtatni szeretnénk, ha már megadatott nekünk, emberi lényeknek a gondolkodás képessége...

Főoldal Pannonium Orchester honlap, www.pannonium.hu Infó