Ennek a módszernek a lényege, hogy felvétel tárgyát képező zeneszám tempóit egy dobgépen rögzítik, és erre a metrumra játszanak rá a zenészek egyenként, sorban egymás után. A módszer nagy előnye a tisztaság (azaz az egyes mikrofonozott hangszerek felvételei nem tartalmazzák más hangszerek hangjait), a csereszabatosság (ha pl. a gitáros elrontja a szólót, fel lehet venni még sokszor, mivel a zenei alap állandó), a kisebb technikai igény (egyszerre max. 1-2 sáv kerül rögzítésre, kivéve a dobos esetét, de még így is kevesebb felvételi csatorna szükséges, mint egy teljes zenekar rögzítésénél) és az, hogy egyszerre csak egy zenésznek kell a felvételkor jelen lenni. Ezzel szemben a PO már 2003 óta a "párhuzamos" rögzítési technikát alkalmazza, amikor is a teljes zenekar egyszerre jelen van, és együtt játsszák el a kívánt zeneszámot. Ezalatt a felvétel alatt minden hangszer mikrofonozva van, és egyszerre kerülnek rögzítésre. Ez utóbbi módszernek valójában több hátránya van, mint előnye, legalábbis hangmérnöki szempontból. Nagy hátránya ugyanis, hogy a hangsávok nem tiszták (a gitársávon hallani lehet a dobot és basszusgitárt is nagy bizonyossággal, ez a keverést nehezíti), és ha egyvalaki elrontja a zenészek közül a szólamát, akkor az egész zenekarnak újra kell játszani a zeneszámot mindaddig, amíg mindannyian elfogadhatóan teljesítik, mivel minden újrajátszás eltér valamelyest tempóban (esetünkben nem dobgép adta ritmusra játszottuk a dalokat). További hátrány, hogy a sok mikrofon időbeli összerendezése - főleg kis térben - rendkívüli rutint igényel, hogy ne legyenek nagy fáziskioltások. A módszer előnye, hogy egy jól összeszokott, összepróbált zenekar nagyon gyorsan tudja rögzíteni a dalait, és hát nyilván adott az együttzenélés légköre, ami minden körülmények között inspiráló a tagok számára. A felsorolt előnyök a PO-t az utóbbi módszer mellé állították.

Az 'Éjjel, távol...' lemezből ugyanis két verzió is készült: a 2001-es a sávonkénti, a 2003-as az 'együttfelvevős' módszerrel. Utólag mi úgy ítéljük meg, hogy a párhuzamos módszerrel (bár sokkal kevésbé felel meg a végeredmény a 21. századi könnyűzene hangzásbeli követelményeinek) egy lélekkel, élettel telibb, ám kétségtelenül koszosabb hangzású és pontatlanabb felvétel volt elérhető. Számomra, mint a zenekar mondvacsinált hangmérnöke számára, ez mindenképp érdekes tanulság és tapasztalat volt. A 2007-es felvétel során nem is volt kérdéses, hogy a párhuzamos módszert alkalmazzuk, ennek körülményeiről szeretnék most írni egy rövid technikai összefoglalót.

A felvételen hallható hangszerek és rögzítésük módja:

A billentyűs hangszerek (Fábián Attila):

Generalmusic PRO2 digitális zongora: Sztereó (2x mono) vonaljele direktben felvéve, E-MU 1616M hátsó vonalszintű bemeneteit használva. Itt semmi trükközés nem történt, a programokat Attila állította be, néhány program modulációs és zengető effekteket is tartalmazott.

A basszus (Fábián Csaba):

Ibanez Rickenbacker 4001: Csókolomot kell neki köszönni, nagyon szép hangú vintage basszusgitár. Csak ujjal pengetve, a hangszedőket és hangszíneket Csabi folyamatosan állítgatja. Új D'Addario húrkészlettel. Asszem .45-ösek.
Fender Bassman 100 erősítő: 100W fullcső, normál csatornában használva, semmi effekt, csak a hangszínezés, a hozzá tartozó 4x12 láda surround elhelyezésben tartalmazza a tányérokat.
Shure SM57 mikrofon: Szintén off-axis, már amennyire lehet beszélni erről egy surround láda esetén..., próbáltuk a láda vonaljelét is használni, de nem tudtuk a jelszintet elég alacsonyan tartani, mindig torzított, ezért inkább Ákos ládája került bekábelezésre. Mono sáv az E-MU 1616M második csatornájába. Slappelés miatt a sima jelszint viszonylag alacsony, de muszáj volt, mert nem használtunk kompresszorokat.

A dobok (Nagy Zsombor)

Tama Royalstar dobok: A 90-es évek közepéről, lábdob hatalmas Sonor felirattal :), két felső és egy álló tam, ezer éves Remo bőrökkel és tompítógyűrűkkel. Mondjuk az állótamon nem volt tompítás, mert összement a dob :) - egy héttel előtte még passzolt bele a tompítógyűrű, felvételkor meg egyszerűen nem ment bele. Ezeket a dobokat Shure C608-as dinamikus mikrofonokkal rögzítettük: egy a lábdobban (állvány nélkül, csak úgy belehelyezve), egy az állótamon, egy pedig a két felsőt közösen vette. Ide jó lett volna még egy, de a mikrofon is, meg a csatorna is elfogyott.
Beverley pergő: fából, Angliából, szintén Remo bőr, Shure SM57 mikrofon srégen alulról, jó lett volna egy felső mikrofon is, mert szinte csak sodronyhangból kellett dolgozni, de már nem volt több mikrofonsávunk. Meg mikrofonunk se'. Ha csak ez az egy sáv van, jobb lett volna felülről mikrofonozni.
Paiste 302 (14" Crash), Paiste PST5 (16" Medium Crash), és Paiste PST3 (20" Ride) cintányérok: Ezeket két elemes Shure 16A kondenzátoros mikrofonnal vettük felülről. A két mikrofon kb. 35-40 fokos szöget zárt be, távtartóként egy műanyagpoharat ragasztottunk közéjük. Az overhead-ek pozícionálása a hely és a megfelelő állványok hiánya miatt eléggé esetleges volt, összességében közepesen lett használható.
Paiste 802 (13" Hi-Hat) lábcin: Szintén egy Shure 16A kondis mikrofonnal, ferdén alulról.

Összesen hét sávon rögzítettük tehát a dobot, ami az előző felvételekhez képest (pl. 'Éjjel, távol', stb.) simán fényévekre van - ahogy a vele együtt járó szívás is. Elemezve a felvételt, jobb lett volna kevesebb, de jobban pozícionált sávon felvenni, ha már nem volt elég jó minőségű mikrofonunk és állványunk.

Akusztikus gitár / mandolin (Torma Ákos):

Ibanez aktív elektronikás akusztikus gitár és egy Samick mandolin.
Boss CH-1 kóruspedál: A sztereó kimenet jól jött, bal csati az erősítőbe, jobb a hangológépbe. A kórust csak gitárnál használtuk, mandolinnál azért van a sok húr :)
Kustom Sienna 65 erősítő: Celestion beépített tányérral. Az erősítő saját hangszóróját nem használtuk, helyette bekötöttünk egy 4x12-es Csabi által készített noname háztáji (divatos szóval élve kézműves) hangládát, aminek teltebb hangja van, és nem mellékesen hangosabb. A próbákon, koncerteken is így szoktuk használni.
Shure SM58 mikrofon: teljes mértékben énekmikrofon, de szeretjük a hangját, mert a közép- és magastartományban is részletes. Akusztikus hangszereknél ez nekünk fontos volt. Problémát jelentett, hogy nagyon vette a környezetének is a hangjait. Most ez van, minimálisan off-axis beállítás.
A Behringer ADA8000-es A/D előfok egyik csatornájába ment ez az SM58. Az erősítőból kijövő vonaljel pedig (szerencsére elég jó minőségű vonalhangja van a Kustom erősítőnek) direktben az E-MU 1616M-be monoban. A tervek szerint a mikrofonozott láda és az erősítő vonalhangja sztereóban keverve adta volna a felvételen az akusztikus gitár és a mandolin hangját, de ez végül nem nagyon jött össze. A visszahallgatott felvételeknél a mikrofonozott sávot végül egyáltalán nem használtuk, annyira zavaró volt a többi hangszer átszólása (rosszul helyeztem el az erősítőt és a mikrofont is a kis próbateremben).

A gitársáv (Váli Péter):

Epiphone Sheraton II: Korea 1993, Bigsby utólag felszerelve, féléves használt .10 Elixir húrok, Dropped-D hangolásban, eredeti hangszedőkkel, végig felső (nyaki) állásban, kivéve a Diocletianus egyes részeiben
Jim Dunlop Cry Baby wah pedál: GCB-95, Phillip Ádámtól kölcsön, csak a Farizeusok szólójában hallható.
Boss ME-8 digitális multieffekt: kétféle program, egy tiszta, egy torzított, azért jó, mert analóg a torzítója.
Fender Blues Deluxe kombó: 1994-es eredeti széria, tiszta csatorna végig, az effekt hurokban van még egy hangerőszabályzó, amivel lényegében a végfok halkítható. Az Epiphone egyik hangszínszabályzó potmétere került itt beépítésre.
Shure SM57 mikrofon: off-axis elhelyezésben, viszonylag közel a tányérhoz. Az így kapott mono sáv az E-MU 1616M első csatornájába volt közvetlenül bekötve, megfelelő headroom mellett max gain.

Az ének (Torma Ákos)

Készült egy demo értékű felvétel még a hangszeres sávok felvételét követően, Shure SM58 és 16A mikrofonokkal egyszerre. 2015.07.31 - 08.01. között pedig egy új felvétel AKG C1000 kondis mikrofonnal. Kipróbáltuk az SM58-at is, de kevésbé volt dinamikus és Ákos hangjához illő. A felvételek a mocsai próbateremben készültek, különösebb rákészülés nélkül. Egy óra alatt beállt a felvételi környezet, utána másfél napig pedig a felvételek készültek.
Az énekes a fülbe rádiós fülmonitoron keresztül kapta a zenei alapot, monóban, hogy 'fél füllel' is tudjon énekelni. Így a sávok tiszták, könnyen kezelhetők. A kondis mikrofon fantomtápon keresztül volt megtáplálva, a felvevő eszközök: AKG C1000 -> E-MU 1616M -> IBM Thinkpad T61p, Cubase SX3. A terem visszhangja nem volt vészes.

A felvételi környezet:

IBM T60 Notebook: A felvétel szempontjából fontosabb paraméterek: 1,8Ghz Intel Core Duo, 1 GB RAM, Hitachi 60 GB, 7200rpm SATA HDD, és hát az elengedhetetlen Cubase SX3.
E-MU Digital Audio System CardBus PC Card: PCMCIA foglalatú audio DSP, a 1616M vezérlőkártyája. Van rajta egy full extrás füleskimenet, ezen igencsak jó minőségben lehet lehallgatni. Keveréshez a 1616M kimeneteit használjuk, a kettő között egy Cat5E-s árnyékolt és zavarvédett hálókábel viszi az adatot.
E-MU 1616M Külső AD/DA átalakító: Lényegében a CardBus "külső doboza". Van két profi Digidesign mikrofonelőfoka, négy vonalszintű bemenete, emellett még SPDIF-en keresztül egy sztereó sávot, és ADAT-on keresztül nyolc mono csatornát képes vezérelni. Így jön ki a 16 bemenet. Elméleti maximuma 192 kHz, 24 bit, de 16 csatorna rögzítése esetén ez a beépített ADC-k sebessége miatt 48 kHz, 16 bitre csökken. Tipikus házistúdiós alkalmazásokhoz tehát ideális, mi is így használtuk.
BEHRINGER ADA8000 Külső AD/DA átalakító: ADAT kapcsolaton keresztül kommunikált a 1616M-mel, a 48 kHz-es Master Wordclock órajelet ő generálta, így volt könnyebb szinkronizálni. Egyébként nyolc mikrofon előfokot tartalmaz, ezeket maximálisan kihasználtuk.

Behringer ADA8000:

1: Pergő
2: Lábcin
3: Lábdob
4: Felső tamok
5: Álló tam
6: Cinek (Egyik felső mikrofon)
7: Cinek (Másik felső mikrofon)
8: Ákos gitár (Mikrofon)

E-MU 1616M:

1: Gitár
2: Basszus
3: Billentyű (Bal)
4: Billentyű (Jobb)
5: Ákos gitár (Vonal)
6: - üres vonalbemenet -
7: - üres spdif -
8: - üres spdif -

A Cubase-ben minden fizikai bemenethez létrehoztam egy sávot, és simán egy együttes Record-ot kellett nyomnom a felvételhez. A végső termés ~100 felvétel két nap alatt, 27,8 GB felvett hanganyag 1165 db hangfájlban. 49 perc 26 mp nettó hanganyag, a 10 szám mindegyike átlagban ötször felvéve, amiből majd kiválasztjuk a legjobbat. Ez a Ressentiment nyers.

Tanulságok a felvétellel kapcsolatban:

Kevés a mikrofonállványunk. Több helyen is épp nem használt cintányérállványra ragasztószalagoztuk a mikrofont, hogy legyen, ami tartja. Nem nagy beruházás, meg kell tenni. Egy jó felvételhez pontosan kell beállítani a mikrofonokat - ez most sok esetben - az idő, és a megfelelő állványok hiánya miatt - elmaradt...

Kevés a jó mikrofonunk. Az SM58 és a három SM57 jók, de a C608-asok hangja elég hitvány, szerezni kellene jobbakat. A 16A-k sem a világ legjobbjai, meg nem is a mieink (Köszi KTK Stúdió!). Szóval mikrofonok is kellenének.

Kábelünk, annyi van, mint az állat. Végre - évekig küzdöttünk kábelgondokkal. Idén végre ez nem volt para.

A felvétel megkezdése előtt mindent be kell lőni. Igazából 1-2 óra alatt raktuk össze a teljes "stúdiót", nem volt idő visszahallgatni a rutinból mikrofonozás jóságát, ez több sávon is gondot okozott. A vonali hangszerek persze viszonylag könnyűek, de az SM58 a mandolinon, vagy a C608-ak a tamok mikrofonsávjain annyi áthallást tartalmaztak, ami nagy mértékben nehezítette a keverésüket. Ezeket el lehet kerülni, ha előre jól rákészülünk. Erre persze most nem volt idő, de majd egyszer oda is eljutunk. Mondjuk ez a hangzásban is meg fog jelenni, amit én alapvetően nem bánok - szerintem a zene élő jellegét fokozzák az ilyen hibák. Igazi nyers garázsdemó lesz belőle, amiből aztán remélhetőleg lehet egész jó hangzást is kihozni megfelelő energiabefektetéssel. A Metallica is ilyesmit akarhatott a St.Anger-en, csak nekik nem sikerült ;)

Az etei próbaterem sajátos hangzása megjelenik minden mikrofonozott hangsávon. Ezt már az 'Éjjel, távol...' album óta ismerjük, a dobhangzást nyilván alapjaiban fogja megtatározni, a többi hangszernél talán nagyobb mozgásterünk lesz majd a végső megszólalást tekintve. Ez egyébként egy tűzoltó szertárból átalakított, kb. 30 m2 nagyságú, akusztikailag háztáji módszerekkel csillapított terem, amiben van kis sparhelt, kanapé, meg jól összezsúfolva az összes hangszer.

A keverés:

A használt eszközök:

- MacBook Pro 2015 early (Intel Core i5 2,7 GHz, 8 GB Ram, 128 GB SSD), Logic Pro szoftverrel
- Apogee Duet II. hangkártya lehallgatáshoz
- AKG K501, Sonarworks által kalibrált fejhallgató

A teljes hanganyag egészen a 2021 nyaráig pihent nyers állapotában a gépemen. Mondjuk ez teljesen azért nem igaz, mivel szinte minden évben készült 1-2 verzió, amik aztán általában nem tetszettek. Összességében el kell mondanom, hogy nem találtam a fogást az anyagon egészen addig. Értem ez alatt azt, hogy hiába próbáltam egy mix-et, egyfajta megszólalást, megtetszett - aztán két hét múlva már nem hallottam jónak. Kezdtem később elölről, újabb mix, újabb kísérlet, és aztán az sem tetszett. Így teltek el hosszú évek, és nehezen jöttem rá, hogy mi a baj - de végül talán meg lett.

A korábbi munkáimban bár már használtunk ennyi mikrofonozott sávot egyszerre, de nem szúrtunk (szúrtam) el ennyire 1-2 kardinális sávot. Az egy időben, egy szűk térben történő felvétel miatt minden mikrofon áthallott a többi hangszerből valamennyit, erre számítottunk, készültünk is rá úgy-ahogy a mikrofonok elhelyezésekor, de a fáziseltolódásoknak nem tulajdonítottam akkora jelentőséget, mint amekkorát kellett volna (a korábbi albumokon nem szívtam be ennyire). Pedig visszagondolva tök azok a jelenségek ütötték fel a fejüket, amik az ilyen áthallásokból származó fáziskioltások során szoktak: szólózva pl. a lábdob sávja jól szól, de még a dobcucc egyben is majdnem jól szól, zenekari közegben meg aztán mégis hiányzik valami. A bajom mindig a hangok indításával, a tranziensekkel, a teltségével volt, ami aztán vitte magával a mix-ben a dinamikát, és így az érthetőséget is. Elkezdtem próbálgatni mindenféle EQ-t, kompresszort, de (természetesen) ezek nem oldották meg. Aztán elkezdtem kidobálni sávokat, és a lábdob, meg a tamok, és pergő helyett is szintetikus hangszereket betenni (az eredeti sávokat csak triggerként használva), de minél több volt a helyettesítés, annál jobban szólt ugyan, de egyre gépiesebb lett az egész, és elvesztette az élő zenei varázst. Ezek után próbáltam mindenféle tranziens-shapert, meg varázs-plugint, amit csak tudtam, de nem sokat javított egyik sem.

A megoldást részben a sávok egymáshoz fázisban történő rendezése hozta el, amit az Auto-Align 2 plugin-nel valósítottam meg. Ez a kis program lényegében minden sávot meghallgat, és úgy módosítja az egyes sávok fázisait (akár spektrális fáziseltolásokkal is), hogy a lehető legnagyobb legyen közöttük a korreláció. Gondolhattam volna rá, és amikor (pár évnyi próbálkozás után :)) leesett, hogy ez a baj, akkor a kézi tologatás és fázisfordítgatás is már sokat javított a helyzeten, de az Auto-Align magasabb szinten volt képes megvalósítani az optimalizációt, és szerencsés helyzetben voltam, mert a program ingyenes tesztidőszaka alatt le is tudtam renderelni az album összes sávját. Ezzel készült lényegében egy új, fázisában rendezett változat az albumból, ami a további műveletek alapját képezte.

A következő lépés a 'Quo Vadis?' lemeznél is már alkalmazott flexelés volt. Ebben a Logic nagyon nagy segítség, és sok munka árán, de sikerült pontosra vágni a fázisában már rendezett dobhoz a többi hangszert. Újra létrehoztam egy tempójában folyamatosan változó mérőt a dobsáv alapján, és minden hangszer minden hangját pontosra vágtam ehhez az ütemhez. Így az élőben feljátszott zene tempó-ingadozása, és az élő légkör megmaradt, de a hangszerek egymáshoz olyan pontossá voltak tehetők, mintha szupersztár zenészek lettünk volna. Ez nagyban javította a zene érthetőségét, amire a komplex témák miatt szükség is volt. Összességében ez a flex technika ütközik az elveimmel, mert meghamisítja a valóságban történteket, de a használatával a hallgató számára mégis egy értelmezhetőbb anyag jön létre. És mivel a PO alapvető célja a szövegi mondanivaló minél sokrétűbb tolmácsolása, ezért ez az eszköz összességében a stúdió-időnket rövidítette le: nem kellett visszamenni újra és újra felvenni az egyéni pontatlanságok miatt az egyes részeket.

Így végülis nem csak fázisában összerendezett, hanem egy tempójában is jobban összerázott alapanyag állt rendelkezésemre a keverés megkezdéséhez. Ekkor legalábbis még azt hittem, hogy elkezdhetem a keverést. Szétszedtem külön sávokra a hangzásukban külön-külön kezelendő részeket (basszus sima és slap, gitár tiszta és torz részek, billentyű különböző hangzásai, stb.), és elkészítettem számonként a Logic projekteket.

Ekkor már rendelkezésemre áll a korábban megvásárolt Sonarworks Reference, amivel az AKG fülesem átvitelét tudtam lineárisabbá tenni, illetve vettem egy Waves NX plugint is, ami a fejhallgatón való lehallgatáshoz nyújt további segítséget egy stúdió-akusztika szimulálásával. A keverés 99%-ban fül-, fejhallgatón készült, a brut-force munkarészek (flex, projekt-építés, stb.) lényegében egy iPhone fülesen (Earpods), a hangzást érintők pedig többnyire az AKG K501-esen. Esetileg tudtam hangfalas lehallgatást is használni (E-MU PM5, illetve az autóban vagy egyéb háztáji lejátszón, pl. JBL Flip), de mivel a munka alatt végig kisgyerekes időszak volt (megszületett Paszkál is), így erre nem sok alkalom nyílt az éjszakákba beszúrt fél órás-órás munkamenetek során. Teljesen egyértelmű tapasztalat volt viszont, hogy a hangfalas lehallgatás nélkül sokszor nagyon belevezetett a fül-, fejhallgató a málnásba, és értékes(nek hitt) munkaórákat dobtam a kukába emiatt a kényszerűség miatt, még a Sonarworks és az NX ellenére is.

A keverés első mozzanata a felvételhez használt E-MU és Behringer steril, digitális hangú előfokainak 'karakteresítése' volt. Úgy gondoltam, hogy jót tenne a zenének egy kis vintage íz, amihez a Logic beépített Vintage Console EQ plugin-je volt az alap. Az egy Neve 1073 kópia, amivel azt igyekeztem modellezni, mintha a zenekar egy klasszikus Neve konzolon keresztül vette volna fel a lemezt. Minden hangszer megkapta a mikrofon-előfok szimulációt (ízlés szerinti túlvezérléssel) és a sávok nagyságrendi EQ-zása is itt történt. Ettől egészen jól összerázódott a zene, sikerült elhelyezni a hangszereket egymáshoz képest a spektrumban, és ekkor volt először, hogy a felvétel végre átadta a próbateremben eljátszott zene hangulatát. Mondhatni vérszemet kaptam, hogy milyen jól működött ez a megoldás, nem-e lehetne-e (YKHYA!) esetleg ezt még jobban felturbózni. A fogyasztói társadalomban persze mindent lehet :) Ehhez nagyon kapóra jött a Universal Audio (UAD) aktuális újítása, a Spark. Ez lényegében egy előfizetéses plugin csomag, ami natívan tud futni UAD hardver nélkül, Logic alatt is, és éppen tartalmazta az UAD 1073-as channel strip-jét. Az első 90 napos előfizetés akcióban volt 1 dollár - mondom, nekem az elég is lesz. Regisztráltam, előfizettem, de előtte teljesen tudatosan felkészültem a minél gördülékenyebb portolásra. Kijegyzeteltem a Logic gyári plugin-jének beállításait minden hangszerhez, letisztáztam az összes automatizálást, ami esetleg volt, és gyerünk. Kb. 70 nap alatt sikerült minden szám minden hangszerének sávját átállítani a Logic pluginről az UAD-re. Mondanom sem kell, hogy a processzor egyáltalán nem tudta kezelni azt a terhelést, amit az UAD plugin-ek okoztak, de számítottam erre, készültem a tárhellyel a sok mentéshez. A végeredmény egy újabb teljes album-export lett, minden hangszer minden sávja, újraprocesszálva az UAD 1073 plugin-nel. Az előfizetés lemondása előtt még arra is maradt néhány nap, hogy a Spark többi plugin-jébe belekóstoljak, de azok már nem kerültek érdemben felhasználásra.

Ezt követően két újabb korrekciós etap következett, mivel a hangszerek nagyságrendi elhelyezését követően hallhatóak lettek olyan zavaró elemek, amiket ajánlott volt mielőbb megszüntetni: A felvett sávok közül ugyanis Ákos gitárja, mandolinja, illetve az én gitárom néhány része is elég zajosra sikerült, ezeket a Waves X-Noise plugin-jével tettem rendbe. Illetve rábukkantam az Oeksound Soothe2 nevű plugin-jére, ami végülis egy dinamikus rezonancia elnyomást valósít meg, és esetünkben az etei próbaterem rezonáns frekvenciáit próbáltam meg vele kiszűrni a mikrofonozott sávokból. Ettől a gitárok, a basszus, és a dob is elkezdett jobban önmagára hasonlítani, ami a mix-ben egy jobb érthetőséget és tisztább középtartományt eredményezett. Nem mondom, hogy ég és föld különbséget okozott ez a szűrés, de néhány zavaró búgástól, oda nem illő rezonanciától, illetve valamelyest az etei próbaterem doboz-hangjától is sikerült megszabadulni. Lehet, hogy jobban a részletekbe menve több potenciál lett volna a Soothe2-ben, de nem akartam megvenni az amúgy elég borsos árú plugin-t, ami egyébként ismét csak simán két vállra fektette szegény öregedő Macbook-omat - így aztán az ingyenes 21 napos korlátba voltam kénytelen beleférni. Talán jobb lett volna ezt a két plugin-t (X-Noise, Soothe) az UAD előtt alkalmazni, de erre akkor még nem gondoltam.

Utána már tényleg keverni kezdtem - volna :), de még mindig belefutottam két folyton visszatérő problémába. Egyrészt a pergő volt túl erőtlen (a csak alulról történő mikrofonozás miatt nem volt kellő teste és attackja a hangnak), illetve a lábcin minden sávban elképesztően hangos volt. Visszagondolva szinte mindegyik korábbi mix-nél emiatt a kettő miatt nem tudtam áldásomat adni a végeredményre, ezért aztán meg kellett csinálnom azt, amit évek óta csak kerülgettem, mint macska a forró kását: a pergő és az overhead-ek sávjából kivenni az összes olyan ütést, ahol a lábcin túl hangos volt. Ez egy lélekölő meló volt. Az Overhead-ekből még csak-csak sikerült automatizáltan kiműteni a túlzó lábcint egy dinamikus sidechain EQ-val, amit a lábcin mikrofonsávja vezérelt (a lábcin sávját nem is használtam fel a mix-ben, csak ehhez a sidechain-hez), de a pergőből manuálisan kellett kivenni, különben mindig odaveszett valami a pergőhangból. Úgyhogy nem volt más választás, mint helyettesíteni minden lábcines pergő ütést olyannal, amelyiken nem volt lábcin. Ez után pedig minden egyes pergő ütéshez alákevertem egy fázisában jól egyező hangmintát, ami testet adott a hangszernek. Szerencsére rendelkezésemre állt több, ugyanezen pergőről felső mikrofonozással készült, jó minőségű minta (Még a K-Csoport utózenekarának demóiból, Schvanner Márk dobolásával, SM57 mikrofonnal), amelyek közül találtam is megfelelőt. Ezt betöltöttem egy sampler-be, segítségül hívtam a Logic 'Replace drum track' funkcióját, és voilà: elkészült a pergő felső mikrofonozásának meghamisítása. Sajnos az eredeti pergő sáv annyi áthallást tartalmazott a lábcinből és a lábdobból, hogy rengeteg fals trigger jött létre, ezért ezeket egyesével néztem végig, kivettem az oda nem illőket, betettem a hiányzókat, illetve az inkonzisztens trigger miatt fázisában is rendezni kellett minden egyes ütést. Több napnyi meló volt számonként ez a kopipésztelgetés, de azt gondolom, hogy a valamirevaló végeredmény eléréséhez szükséges volt, és megérte.

Természetesen ezt a melót is jobb lett volna a Spark előtt megcsinálni, de hát ez van. Azt hittem, hogy meg fogom úszni mindenféle ultraintelligens plugin-ek (sidechain-multiband-eq-kompresszor-tranziens-shaper-és-a-többi) használatával, de ez hiú ábrándnak bizonyult. Ezen a ponton érkeztem el oda, hogy a felvételkészítés elemi hibáit sikerült nagyjából elhárítani: a dob fázisproblémáit (AutoAlign), a rossz, vagy hiányos mikrofonozást (Sampler), a pontatlan feljátszást (Flex), a zajos felvételeket (X-Noise), és a vacak teremakusztikát (Soothe). Senkinek nem kívánom ezt a valóban lélekgyilkos, időpazarló munkát, aminek ha csak a töredékét szánom rá a próbateremben a felvételkészítés részleteinek kidolgozására, akkor egy klasszissal jobb eredmény lett volna elérhető. Azt hiszem, hogy túlzottan bíztam abban, hogy a sok mikrofon és a sok sáv majd automatikusan jó eredményt biztosít, de ez hiba volt - hát most megtanultam :D Viszont megtanultam azt is, hogy nincsen elveszett felvétel, és minden részlet használható okszerűen az előnyünkre, csak meg kell találni a módját.

Ingyenes pluginek: Pulsar, UAD, Softube, Focusrite Hitmaker Expansion, stb. Basszuson a 1176 brutál jó.

(folyt. köv.)

Peti