Éjjel, távol: A felvétel és a keverés

Pannonium Orchester - Éjjel, távol: A felvétel és a keverés

A felvétel hangszeres alapja 2003-ban készült, a zenekar próbatermében, Etén. Ezt később kiegészítettünk az énekes, csellós, furulyás részekkel, amelyek többnyire a BME Kármán Tódor kollégiumának kétágyas lakószobáiban (vokál, furulya), néhány esetben a hangstúdiójában (cselló) készültek.

A tagok:

Fábián Attila: billentyű, vokál
Fábián Csaba: basszusgitár, vokál
Simon Ervin: dob
Torma Ákos: akusztikus gitár, mandolin, ének
Váli Péter: elektromos gitár, hangfelvétel, keverés
Közreműködik Leitner József Tamás furulyán

A hallható hangszerek listája:

Billentyű: GEM Pro2 kalapácsmechanikás digitális zongora vonalból
Basszusgitár: Ha jól emlékszem, akkor Varga Zolitól kölcsönkapott mexikói Fender Precision, valamilyen házi tranzisztoros basszuserősítőbe dugva, 4x10-es vagy 4x12-es szintén háztáji ládával
Dob: Egy ezüst színű, talán valamilyen Tama dobcucc, jó nagy powertamokkal, lábdob, lábcin, pergő, két felső és egy állótam, két crash (Sabian, Meinl) és egy ride cintányérral, és a két konga.
Akusztikus gitár: Fémhúros Ibanez elektroakusztikus gitár, egy Kustom 65 wattos akusztikus gitárerősítőbe dugva (Sienna65 néven fut manapság).
Mandolin: Samick 8 húros elektromos mandolin, ugyanabba a Kustom akusztikus gitárerősítőbe dugva
Elektromos gitár: Ibanez GRX70L HSH kiosztású balkezes gitár, Boss ME-8 multieffekt, Fender Blues Deluxe csöves gitárerősítőbe dugva.

A felvételi környezet:

4 db Sound Blaster hangkártya, amit eredetileg a számítógépembe egyszerre szerettem volna betenni, és így egy gépen megcsinálni a felvételt, de ez teljes összeomlás után Windows-újrainstallhoz vezetett. Így aztán mindenki hazament a saját asztali számítógépéért, és a négy hangkártyából egyet-egyet áttettünk Csabi és Attila gépébe, kettő pedig maradt az enyémben (P2-300 körüli időszakról beszélünk), amit az akkori KX-Project driverekkel már működésre tudtunk bírni. A rendelkezésünkre álló nyolc sávból végül hetet használtunk, az alábbiak szerint:
1. PC: A dobcucc sztereóban. 5 db mikrofont használtunk: 1 pergő, 1 lábdob, 1 tam (ezek Shure PG szériás dinamikus mikrofonok voltak) és két noname kondenzátoros mikrofont fentről a cinekhez. Ezt az 5 mikrofont egy kis hatsávos keverőn előkevertük, és a kimenő sztereó jelet vettük fel.
2. PC: A billentyű vonalhangja sztereóban.
3. PC: Bal oldalon a basszusgitár vonalból a kis házi fejből kivezetve, és jobb oldalon az elektromos gitár erősítő mikrofonozva valamilyen dinamikus mikrofonnal.
4. PC: Bal oldalon az akusztikus gitár (vagy mandolin) jele a Kustom erősítő vonal-kimenetéből. A jobb oldali sávot nem használtuk.

A felvétel így összesen hét sávon, 44.1 kHz, 16 bit minőségben történt, mindegyik gépen WaveLab szoftverrel.

Minden zeneszámból felvettünk 7-8 verziót, és a közös meghallgatás után kiválasztott legjobb felvétel ment keverésre, a többit érdemben nem használtuk (vagy csak foltozáshoz). A közös meghallgatás viszont nem volt egy túl egyszerűen kivitelezhető dolog, mivel a hangsávok 3 számítógépen voltak egyszerre, és össze kellett másolni őket egy helyre, hogy projektet tudjunk belőle csinálni. Ez 2003-ban a 64MB-os pendrive-ok, és a többé-kevésbé sikerrel rack-elhető HDD-k idejében egy rendkívül időigényes és macerás folyamat volt.

A projektek egyébként Acid-ben készültek, minden nyers .wav fájl oda került importálásra, és utána keverésre. Acid-ben csináltuk az utólagos felvételeket (ének, furulya, cselló) is, mivel ott már nem kellett egyszerre egynél több sávot rögzíteni. Az akkor elérhető technológiai szinten nagyon macerás volt a hangsávok pontos vágása, illesztése, ezért a hangszerek nyers sávjait nem nagyon vágtuk (a dob úgyis belehallatszott mindenbe), úgy szól szinte minden, ahogy az a felvételkor hallható volt. Néhány elszúrt pengetés kicserélésére szerencsére azért volt lehetőség. Gitársávok többszörös felvétele, vagy részek utólagos kicserélése teljességgel kizárt volt, a technikai adottságok, meg az elveink miatt is. Ezek a dolgok egyértelműen bekorlátozták az elérhető végeredmény hangtechnikai színvonalát, de a hitelesség számunkra mindennél fontosabb volt, és az élő, zenekari légkört csak így sikerülhetett megőrizni a felvételben is.

A keverés során a rendelkezésre álló számítási kapacitás teljes kihasználása mellett alkalmaztunk EQ-t, hangerőszabályzást, panorámázást, némi kompresszálást és reverb-et, és még néhány különlegesebb modulációs effektet (pl. flanger). Ezeket sokszor rámentettük a sávokra, mivel valós időben lehetetlen volt az alkalmazni kívánt plugin-ek futtatása. Ezek többnyire DirectX plugin-ek voltak, de később már VST alapúakat is találtunk (pl. PSP VW, Waves kompresszorok), ami nagyon menőnek számított. A lehallgatási rendszerről is megéri megemlékezni: a számítógépem multimédiás hangfalai voltak a közeltéri monitorok, de az érdemi munka fejhallgatón készült (AKG K240 Monitor), természetesen a korábban már említett SB Live hangkártyán. Aztán 2004-ben adódott egy jó lehetőség (akkoriban már kellően beépültem a BME akusztika laborjába), és lehetőséget kaptam az anyag hangstúdióban történő ellenőrzésére. Itt a precízen beállított akusztika mellett egy MOTU 828 mk2 hangkártyán, és Genelec 1030A monitorokon lehetett dolgozni, és sok helyen rávilágított a keverés hibáira, és 'rendes' mastert lehetett csinálni, még a korlátozottan rendelkezésre álló stúdióidőben is. A végső anyag színvonala messze gyengébb lett volna, ha nem kapom ezt a segítséget.

Érdemes megjegyezni, hogy a masterelés során alkalmazott plugin-ek között akartam reverb-et használni, hogy egy kicsit jobban összébb rázódjon a zene, de sehogy nem találtam a szájízemnek megfelelő hangzást. Így aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve visszamentem a zenekari próbaterembe, ahol az eredeti felvételek készültek, kitettem PA-re a mixet, és felvettem az egészet a szoba akusztikájával együtt. Ez a reverb már rendben levő volt, és (többek közt) ez adja a felvétel élő hangzását.

A master során nem törekedtem a minél hangosabb megszólalásra, ha bárki megnyitja a hangfájlokat, ez egyből szembetűnik. Ettől függetlenül véleményem szerint egy jó kompromisszumot sikerült elérni a dinamikus, erőteljes, és versenyképes hangerejű megszólalás között. A cél az élő, életszerű, kicsit koszos, nem hibamentes hangzás volt. A mi zenekarunkban minden hangszer egyformán fontos, és a hallgatónak tudnia kell követni, hogy melyikkel mi történik. A hangzás ilyen jellegű ódivatúsága összességében nem az alkalmazott hangszerek, vagy a felvételi technika eredménye, hanem a belőlünk fakadó gondolkodásmódé, összességében (főleg a mai zenékhez képest) mi magunk vagyunk 'vintage' emberek, és ezen az albumon azt szerettük volna csak megmutatni, ami valóban ott volt, és semmi olyat, ami nem.

Peti

Pannonium Orchester honlap, www.pannonium.hu Infó