A tagok:

Fábián Attila: billentyű, vokál
Fábián Csaba: basszusgitár, vokál
Simon Ervin: dob
Torma Ákos: akusztikus gitár, mandolin, ének
Váli Péter: elektromos gitár, hangfelvétel, keverés
Közreműködik Leitner József Tamás furulyán

A hallható hangszerek listája:

Billentyű: GEM Pro2 kalapácsmechanikás digitális zongora vonalból
Basszusgitár: Ha jól emlékszem, akkor Varga Zolitól kölcsönkapott mexikói Fender Precision, valamilyen házi tranzisztoros basszuserősítőbe dugva, 4x10-es vagy 4x12-es szintén háztáji ládával
Dob: Egy ezüst színű, talán valamilyen Tama dobcucc, jó nagy powertamokkal, lábdob, lábcin, pergő, két felső és egy állótam, két crash (Sabian, Meinl) és egy ride cintányérral, és a két konga.
Akusztikus gitár: Fémhúros Ibanez elektroakusztikus gitár, egy Kustom 65 wattos akusztikus gitárerősítőbe dugva (Sienna65 néven fut manapság).
Mandolin: Samick 8 húros elektromos mandolin, ugyanabba a Kustom akusztikus gitárerősítőbe dugva
Elektromos gitár: Ibanez GRX70L HSH kiosztású balkezes gitár, Boss ME-8 multieffekt, Fender Blues Deluxe csöves gitárerősítőbe dugva.

A felvételi környezet:

4 db Sound Blaster hangkártya, amit eredetileg a számítógépembe egyszerre szerettem volna betenni, és így egy gépen megcsinálni a felvételt, de ez teljes összeomlás után Windows-újrainstallhoz vezetett. Így aztán mindenki hazament a saját asztali számítógépéért, és a négy hangkártyából egyet-egyet áttettünk Csabi és Attila gépébe, kettő pedig maradt az enyémben (P2-300 körüli időszakról beszélünk), amit az akkori KX-Project driverekkel már működésre tudtunk bírni. A rendelkezésünkre álló nyolc sávból végül hetet használtunk, az alábbiak szerint:
1. PC: A dobcucc sztereóban. 5 db mikrofont használtunk: 1 pergő, 1 lábdob, 1 tam (ezek Shure PG szériás dinamikus mikrofonok voltak) és két noname kondenzátoros mikrofont fentről a cinekhez. Ezt az 5 mikrofont egy kis hatsávos keverőn előkevertük, és a kimenő sztereó jelet vettük fel.
2. PC: A billentyű vonalhangja sztereóban.
3. PC: Bal oldalon a basszusgitár vonalból a kis házi fejből kivezetve, és jobb oldalon az elektromos gitár erősítő mikrofonozva valamilyen dinamikus mikrofonnal.
4. PC: Bal oldalon az akusztikus gitár (vagy mandolin) jele a Kustom erősítő vonal-kimenetéből. A jobb oldali sávot nem használtuk.

A felvétel így összesen hét sávon, 44.1 kHz, 16 bit minőségben történt, mindegyik gépen WaveLab szoftverrel.

Minden zeneszámból felvettünk 7-8 verziót, és a közös meghallgatás után kiválasztott legjobb felvétel ment keverésre, a többit érdemben nem használtuk (vagy csak foltozáshoz). A közös meghallgatás viszont nem volt egy túl egyszerűen kivitelezhető dolog, mivel a hangsávok 3 számítógépen voltak egyszerre, és össze kellett másolni őket egy helyre, hogy projektet tudjunk belőle csinálni. Ez 2003-ban a 64MB-os pendrive-ok, és a többé-kevésbé sikerrel rack-elhető HDD-k idejében egy rendkívül időigényes és macerás folyamat volt.

A projektek egyébként Acid-ben készültek, minden nyers .wav fájl oda került importálásra, és utána keverésre. Acid-ben csináltuk az utólagos felvételeket (ének, furulya, cselló) is, mivel ott már nem kellett egyszerre egynél több sávot rögzíteni. Az akkor elérhető technológiai szinten nagyon macerás volt a hangsávok pontos vágása, illesztése, ezért a hangszerek nyers sávjait nem nagyon vágtuk (a dob úgyis belehallatszott mindenbe), úgy szól szinte minden, ahogy az a felvételkor hallható volt. Néhány elszúrt pengetés kicserélésére szerencsére azért volt lehetőség. Gitársávok többszörös felvétele, vagy részek utólagos kicserélése teljességgel kizárt volt, a technikai adottságok, meg az elveink miatt is. Ezek a dolgok egyértelműen bekorlátozták az elérhető végeredmény hangtechnikai színvonalát, de a hitelesség számunkra mindennél fontosabb volt, és az élő, zenekari légkört csak így sikerülhetett megőrizni a felvételben is.

A keverés során a rendelkezésre álló számítási kapacitás teljes kihasználása mellett alkalmaztunk EQ-t, hangerőszabályzást, panorámázást, némi kompresszálást és reverb-et, és még néhány különlegesebb modulációs effektet (pl. flanger). Ezeket sokszor rámentettük a sávokra, mivel valós időben lehetetlen volt az alkalmazni kívánt plugin-ek futtatása. Ezek többnyire DirectX plugin-ek voltak, de később már VST alapúakat is találtunk (pl. PSP VW, Waves kompresszorok), ami nagyon menőnek számított. A lehallgatási rendszerről is megéri megemlékezni: a számítógépem multimédiás hangfalai voltak a közeltéri monitorok, de az érdemi munka fejhallgatón készült (AKG K240 Monitor), természetesen a korábban már említett SB Live hangkártyán. Aztán 2004-ben adódott egy jó lehetőség (akkoriban már kellően beépültem a BME akusztika laborjába), és lehetőséget kaptam az anyag hangstúdióban történő ellenőrzésére. Itt a precízen beállított akusztika mellett egy MOTU 828 mk2 hangkártyán, és Genelec 1030A monitorokon lehetett dolgozni, és sok helyen rávilágított a keverés hibáira, és 'rendes' mastert lehetett csinálni, még a korlátozottan rendelkezésre álló stúdióidőben is. A végső anyag színvonala messze gyengébb lett volna, ha nem kapom ezt a segítséget.

Érdemes megjegyezni, hogy a masterelés során alkalmazott plugin-ek között akartam reverb-et használni, hogy egy kicsit jobban összébb rázódjon a zene, de sehogy nem találtam a szájízemnek megfelelő hangzást. Így aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve visszamentem a zenekari próbaterembe, ahol az eredeti felvételek készültek, kitettem PA-re a mixet, és felvettem az egészet a szoba akusztikájával együtt. Ez a reverb már rendben levő volt, és (többek közt) ez adja a felvétel élő hangzását.

A master során nem törekedtem a minél hangosabb megszólalásra, ha bárki megnyitja a hangfájlokat, ez egyből szembetűnik. Ettől függetlenül véleményem szerint egy jó kompromisszumot sikerült elérni a dinamikus, erőteljes, és versenyképes hangerejű megszólalás között. A cél az élő, életszerű, kicsit koszos, nem hibamentes hangzás volt. A mi zenekarunkban minden hangszer egyformán fontos, és a hallgatónak tudnia kell követni, hogy melyikkel mi történik. A hangzás ilyen jellegű ódivatúsága összességében nem az alkalmazott hangszerek, vagy a felvételi technika eredménye, hanem a belőlünk fakadó gondolkodásmódé, összességében (főleg a mai zenékhez képest) mi magunk vagyunk 'vintage' emberek, és ezen az albumon azt szerettük volna csak megmutatni, ami valóban ott volt, és semmi olyat, ami nem.

Peti