Estrit

2013-2023-...

Ahogy a másik gitáromról, Desiré-ről, úgy erről a hangszerről is érdemes pár sort írni. Az eredeti nevén Fret King Esprit III. még csak tíz éve a tulajdonom, és életem leginkább turbulens szakaszáról lemaradt, már a lehiggadás fázisában vásároltam meg. A vele eltöltött kevesebb év nyilván kevesebb élményt is hordoz, de ez nem jelenti azt, hogy egy méltatlan hangszer lenne.

Nagyon szeretem (az egyszerűbb kiejtés kedvéért) Esztit. Egész sok Stratocaster futott át a kezeim között az évek alatt, és ki merem jelenteni, hogy a Fender-féle konstrukciók arcpirongatóan egyszerűek, és mégis van bennük egy nagy adag elementarizmus. Mindig is hiányoltam belőlük a finesszt, mégsem lehet azt mondani, hogy ne lennének kifinomultak. Mindig is hiányoltam belőlük a kidolgozott, részletekbe menő díszítést, mégsem lehet azt mondani, hogy ne lennének szépek. Sok szempontból a Stratocaster tökéletesen foglalja össze a célirányos, funkcionalista, szinte bauhaus-utilitiarista hatékonyságot, ami a konstrukció szépségét, letisztult kifinomultságát is eredményezi.

Viszont az én kezemben a legtöbb Fender-típusú Stratocaster rosszul szólt. És ugyan megpróbálhattam volna magamon, a zenémen változtatni, hogy passzoljunk egymáshoz, én inkább a másik utat választottam: csináltam magamnak egy olyan Stratocastert, ami nekem való. Ő lett hát Estrit: hat húr, három hangszedő, ötállású kapcsoló, tremoló, annyi poti, amennyi kell, és ott, ahol kényelmes. És végre elfelejthettük az éger-kőris testet, mert az kifejezetten nem passzolt, meg a hagyományos single coil hangszedőket a fázisfordított köztes állásokkal, mert az sem. Meg a kicsit túl hosszú nyakat, az sem állt kézre. Ez így persze nem egy Stratocaster, sosem volt az, de nekem valahol mégis: szép, letisztult, és jól használható.

Eszti a GV guitars műhelyében született újjá, és a logó, valamint az új név a Desiré-nél leírt történetre rímel. Eredeti nevén Esprit, ami a latin spirit, francia espirit szó változataként a lélek, lélekkel teli jelentést hordozza. És ahogy Desiré-nél leírtam, mit is jelent számomra (férfi-matéria-női vonatkozásban), úgy itt a név, ebben a kicsit nőneműbbé tett változatában éppen az általam talált megoldást vázolja fel. Desiré emlékeztet a kísértésekre és a gyarlóságainkra, Esprit pedig a cselekedeteink mozgatórugóit emeli szemmagasságba. Ezek a mozgatórugók, motivációk legyenek a lélekből fakadóak, és hogy az egyén ne ragadjon le a férfi-matéria-női szintnél, hanem értelmezze magasabb szinten a feladatokat, kihívásokat, ha teheti. Számomra sokkal fontosabb a lélekből végzett munka, mint a sokat fizető; sokkal többet ér a kevés, de igazi lelki-társ barát, mint a facebook-darabszám; és az őszinte fogadalmak mellett végigvitt párkapcsolat, mint a strigula.

És ahogy a névadó az átkeresztelt Epiphone-nál is megemlítésre került, hát itt is volt egy (nem nagy, csak hasonlóan sima) ő, aki felkavaró viselkedésével megtanított a fentiekre. Hálás vagyok ezért, mert ezek nélkül az élmények nélkül nem lehetnék a mostani önmagam.

Nem mintha ez a 'mostani önmagam' aztán csúcsszuper lenne. A fejlődés, tanulás sosem ér talán véget, de amikor próbák elé kerülök, jó ezekhez az alapokhoz visszatérni.

Estrit kezdeti állapotáról nincs is fotó, mert az első nap szétszereltettem.
2013

A K-Csoportban mindkét gitáros fordítva fogta a hangszerét. Ki így, ki úgy... ;)
2014

A név nélküli formációnkban Estrit volt a fő hangszerem.
2016

És még Árvának is tetszett.
2017

A GV Guitars által csinált átalakítás fenomenális lett.
2018

A Geographica album hagyományosabb hangszerelésű számaiban tervezem használni.
2022